MB_user MB_user

Az ősz utolsó napjaiban a levelek már szinte mind lepotyogtak. A fák, mint szelíd óriások az égre rajzolva, csöndben pihentek. A kert is elhalkult, mintha nagy levegőt venne a hosszú téli szendergés előtt.

Klaudia és Albert bácsi előrelátó emberek. Ősszel mindig felkészülnek a télre. Most is így tettek: vettek két láda illatos, csillogó, piros almát. A karácsonyfadíszekre emlékeztető „kincseket” a teraszon helyezték el, hogy napközben, ha arra járnak, csak felkapjanak egyet, és jóízűen elmajszolják.

Gardy megtartotta ígéretét, és egy csodás dinó varázslattal összeragasztotta az összetört virágcserepeket. Sőt! A szétszórt és megviselt virágok is visszakerültek a cserepekbe és szebbek voltak, mint valaha!

Valójában a Hold már elsőre meghallotta a dinoszauruszt. Csak azért nem válaszolt azonnal, mert megdöbbent, hogy ilyen tisztán és érthetően szóltak hozzá. Nagyon-nagyon messze volt fent az égen, Gardy pedig csak suttogott, mégis pontosan hallotta minden szavát. 

Itt valami nagy dolog van készülőben! Még soha senki nem látta a saját szemével, hogy miképp varázsol egy GardenDino. Márpedig Gardy hamarosan varázsolni fog, ráadásul Tomi és Pablo is segítenek neki. 

A Lila Galagonya utcácskában állt Tomiék takaros háza. Csendes környék volt, ahol nyugalomban és békében teltek a mindennapok. A legizgalmasabb esemény pár hónapja történt, egy viharos délutánon.

Tomi szüleinek hálószobájában egy régi, de igazán megbízható falióra ketyegett. Nem sietett és nem is késett soha, mindig a pontos időt jelezte. A kis- és nagymutatója most éppen a 12-es számjegy felé közeledett, ami azt jelentette, hogy nemsokára beköszönt az éjfél.