KERTI-MESÉK: Gardy, a kert rejtélyes őrzője 9. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:
https://gardendino.hu/kerti-mesek/

Valójában a Hold már elsőre meghallotta a dinoszauruszt. Csak azért nem válaszolt azonnal, mert megdöbbent, hogy ilyen tisztán és érthetően szóltak hozzá. Nagyon-nagyon messze volt fent az égen, Gardy pedig csak suttogott, mégis pontosan hallotta minden szavát. 

Egy űrhajós titka

Utoljára egy űrhajós beszélt hozzá, több mint fél évszázada, amikor az emberek közül elsőként meglátogatta. Talán Armstrong volt a neve – ki emlékszik már? 

“Közelről még csodásabban nézel ki, mint amit elképzeltem.” – mondta neki ez az űrhajós, amikor senki sem figyelt. A Hold ezen nagyon meghatódott és szerényen azt válaszolta az asztronautának: 

“Ha majd visszamész, látni fogod, hogy a Föld, ahonnan jöttél, még nálam is csodásabb.”
Ezt a beszélgetést azóta is mindketten titokban tartják.

Jól jön minden segítség

A Hold nagyon örült, hogy sok-sok évtized után megint megszólították. Valamikor az ősidőkben a dinoszauruszok gyakran beszélgettek vele. Igazán nagyszerű lesz újra csevegni. Gyorsan összeszedte magát, megigazított néhány krátert a homlokán, még picit fel is ragyogott, amikor válaszolt a dinoszaurusznak. Igyekezett a holdakhoz méltó, ünnepélyes hangon beszélni.

– Légy üdvözölve, GardenDino! Te vagy Gardy, a kertek őrzője, a gondok megoldója, az emberek segítője, és egy tacskó védelmezője.
– Nos… igen, ez mind én vagyok – felelte a dinó, kicsit megilletődve.
Az őslénykutatók, vagy más néven paleontológusok egybehangzó állítása szerint a dinoszauruszokat rendkívül ritkán lehetett pár kedves szóval zavarba hozni, ám a Holdnak ez most mégis sikerült. Gardy fátyolos hangon folytatta mondandóját.
– Juj, de jó, hogy válaszoltál. Már azt hittem, én leszek az első dinoszaurusz, akihez nem szólsz.  

– Ugyan már! – mondta a Hold, és talán még legyintett is volna, ha lenne az égitesteknek keze. – Örömmel beszélgetek veled. És nagyon izgulok, hogy sikerül-e rendbe hozni mindent a teraszon. Szívesen segítenék, de innen fentről nem tudok mit tenni.

– Igazából éppen ezért kereslek – válaszolt Gardy. – Nagyon is sokat tudsz tenni olyan távolból is. Arra kérlek, hogy segíts nekünk!

A Hold már régóta figyelte, hogy mi zajlik Tomiék kertjében, de nem gondolta, hogy neki is szerepe lesz a történetben. Most igazán megörült, hogy részese lehet az eseményeknek.
– Csak mondd el, hogy mit kell tennem, Gardy. 

A varázsige

A Hold és a dinó hosszú beszélgetésbe kezdett, amely során megvitatták a különféle varázslatokat és a teraszon kialakult problémát. Ha bárki meghallotta volna őket, valószínűleg nem hisz a fülének. És ez nem véletlen, hiszen meglehetősen furcsa dolog, ha egy kihaltnak nyilvánított állatfaj és egy égitest cseverészik az éjszaka közepén. De vajon miről diskuráltak egész pontosan? Valahogy így történt:

– Tudod a GardenDinok rengeteg varázslatot ismernek. És mindig azt használjuk, amelyik a leginkább segít, amikor baj van – magyarázta Gardy.
– Van külön varázslat az összetört cserepekre? – lepődött meg a Hold.
– Valójában ugyanaz a varázslat kell minden eltört tárgyra. Összeragaszt mindent, ami kettérepedt, meghasadt vagy szilánkokra tört. Nemcsak virágcserepet, de akár poharat, tányért, vázát vagy játékautót is.

– És hogyan működik egy ilyen varázslat?
– Kell hozzá néhány dolog és egy varázsige – mondta a dinó.
– Ezért küldted el Tomit a selyemsálért, Pablot pedig a meggyért?
– Bizony! Szükség lesz ezekre a dolgokra.
– Ez elég bonyolultnak hangzik.
– Ugyan! Ez igazán egyszerű! Képzeld, van olyan varázslat is, amihez négylevelű lóhere, egérbajusz és furulyaszó kell. Na, az már tényleg bonyolult.
– És hogy szól a varázsige? – kíváncsiskodott a Hold.

Gardy lehunyta a szemét, széttárta karjait és suttogni kezdte a varázsszavakat. Egy rövid kis versike formálódott.. 

“Szép gondolat, selyemsál,

dinó varázs, szellő száll.
Ezüst holdfény, vörös meggy,
mi kettétört, most legyen egy.”

Több mint 90 rokon

A vers véget ért, és Gardy még néhány másodpercig becsukott szemmel állt. A Hold nem szerette volna megzavarni. Azután a dinó felpillantott és mosolyogva folytatta a rögtönzött varázs-oktatást.

– A varázsige elmondása közben fel kell használni mindent, ami a versben szerepel. A “szép gondolat” és a “selyemsál” Tomi feladata. A “dinó varázslatról” és a “szellőről” én gondoskodom. A meggyet Pablo intézi – mondta a dinó. – Legalábbis remélem – tette hozzá bizonytalanul.
– Értem már! – lelkendezett odafent az éjszaka lámpása. – Akkor biztosan én leszek az “ezüst holdfény” felelős.
– Hát.. rajtad kívül más Holdat nem ismerek – nevetett Gardy.
– Pedig sokan vagyunk ám. Több mint 90 rokonom kering például a Jupiter körül.

– De azok nagyon messze vannak. Nekem a te fényedre van szükségem. 

– Ez nem probléma – nyugtatta meg a Hold. – Már alig várom, hogy elkezdjük.

A holdkórosok

Bár Gardy nyugodtan beszélgetett, és izgalomnak nyoma sem látszott rajta, valójában már ő

is nagyon várta, hogy elkezdjék végre valahára a varázslatot. Reménykedett benne, hogy Tomi talál megfelelő sálat, és abban is nagyon bízott, hogy Pablot sem téríti el feladatától egy útjába kerülő velőscsont vagy bármilyen más ehető dolog. Az a kutya még a cipőtalpat is megrágná, ha nem félne tőle, hogy Albert bácsi ugyancsak egy cipőtalppal fenéken billenti. 

Későre járt már és ideje volt befejezni ezt a különleges küldetés. 

– Már nem kell sokat várnod. Amint Tomi és Pablo visszajönnek, azonnal nekilátunk a varázslatnak. Pillanatok alatt megjavítunk mindent és végre mindenki mehet aludni – felelte végül a Holdnak.
– Na de Gardy! A holdak éjjel nem alszanak! – méltatlankodott az ezüstkorong az égen. – Hogy nézne ki, ha álomba szenderülnék? Ganymedes és Callisto unokatesóim biztosan azonnal kinevetnének.
– Bocsáss meg! Tudom, hogy milyen lelkiismeretesen végzed a munkádat. Sosem hagysz ki egyetlen éjszakai őrjáratot sem, már évezredek óta – dicsérte meg Gardy.

Más sem hiányzott a dinoszaurusznak, mint hogy a Hold sértődve távozzon. Akkor aztán hiába a varázslat, hiszen nem lesz “ezüst holdfény”. De még apály és dagály sem. Szerencsére a beszélgetőtársa nem volt egy sértődős típus.

– És nem fog kinevetni senki sem – folytatta Gardy. – A jupiteri unokatestvéreiddel pedig ne törődj, azok igazi holdkórosok.
– Holdkórosok – kacagott a Hold. Ez nagyon találó!

A Hold és a dinoszaurusz egy ideig még nevetgéltek a szóviccen, majd mindketten a ház felé fordultak és az ajtót bámulták. Reménykedtek benne, hogy a kisfiú és a tacskó hamarosan feltűnik és elkezdhetik végre a szó szerint varázslatos munkát.