KERTI-MESÉK: Gardy, a kert rejtélyes őrzője 11. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:
https://gardendino.hu/kerti-mesek/

Egy jó formában lévő rotációs kapa hangján horkoló Albert bácsi, egy álmából rémülten felriadó Klaudia néni, egy túlságosan magas gardróbszekrény és más veszélyek dacára, Tomi és Pablo végül megszereztek minden eszközt, amiért Gardy elküldte őket. Nem tudták, hogy miért éppen egy selyemsál és vörös meggy kellett, de hát egy GardenDino mégiscsak tudja, hogy mit csinál.

A Hold is segített

Minden megvan, kezdődhet a varázslat! Gardy végre rendbe tudja hozni a teraszt és valahogy összeragasztja az összetört cserepeket. Tomi és Pablo valódi diadalmenetben vonult ki újra a kertbe, magasba emelve a selyemsálat és a vörös meggyet. A GardenDino már várt rájuk és most mosolyogva figyelte őket.
– Úgy látom, sikerrel jártatok. Nagyon ügyesek vagytok – mondta elismerően a dinó.

– Képzeld, a Hold is segített! – újságolta Tomi. – Megmutatta a sugaraival, hogy hol keressük a sálat.
– Valóban? 

– El se hinnéd! Pontosan oda mutatott… – a kisfiú közben rájött, hogy ez nem véletlen, hanem ebben biztosan Gardy keze volt. – Várjunk csak! Hiszen ezt te intézted így. Beszéltél a Holddal, igaz? 

– Bizony, beszéltem vele! Ezért segített. És még segíteni is fog, majd hamarosan meglátjátok – felelte a dinó.

Pablo és Tomi álmélkodva néztek fel a Holdra. Nem voltak teljesen biztosak benne, de úgy látták, hogy a Hold rájuk kacsint.

Néhány percig még csodálattal nézték volna az ezüst korongot az égen, de hirtelen Gardy határozott hangja csendült fel.
– Jól van! Ideje végre rendet rakni!
– Úgy érted, kezdődik a varázslat? – kérdezte Tomi.
– Na igen, úgy is mondhatjuk – válaszolt a GardenDino. – De ehhez a varázslathoz mindenkire szükség van. Együtt fogjuk csinálni. Először is gyűjtsünk egy kupacba minden törött vázát. – Ezután Pablohoz fordult. – És az összetört tányért se felejtsük el.

Pablo lesütötte a szemét, mert még mindig szégyellte magát a tányér miatt. De aztán Gardy mosolygós szemeit látva ő is jobb kedvre derült, és szorgosan gyűjtögette a cserépdarabokat. 

Bagoly mondja verébnek

A kerítés tetejéről Hugo, a bagoly figyelte a társaságot. Bár nem szándékosan, de azért neki is köze volt a rendetlenséghez. Nem volt egyedül, Vivi a veréb is csatlakozott hozzá, aki nem tudott aludni. Elmondása szerint a Hold ezen az estén különösen fényesen ragyog, ezért nem jön álom a szemére. A két tollas tehát a kerítésen lustálkodva szemlélte az eseményeket.
– Miért nem segítesz nekik? – kérdezte egyszer csak Hugo.
– Bagoly mondja verébnek – mondta a veréb a bagolynak. – Hiszen te sem segítesz.

– Én csak nem szeretnék Pablo közelébe menni. Állandóan el akar kapni.

A két jómadár ezután még győzködte egy kicsit egymást, de mire elszánták magukat, hogy segítenek, addigra minden cserépdarab összegyűlt. Így hát tovább gubbasztottak és érdeklődve figyelték a fejleményeket.

Minden szónak jelentősége van

A kertben Gardy, Tomi és Pablo már egymás mellett álltak és a lábaik előtt hevert minden összetört cserép, az összes szétszóródott virág és persze a kettéhasadt tányér is.
– Kezdjünk bele – mondta ünnepélyesen a GardenDino. A tacskó és a kisfiú majd kiugrott a bőréből, olyan izgatottan várták már a varázslatot.
– Most jól figyeljetek és tanuljátok meg ezt a varázsigét:

“Szép gondolat, selyemsál,

dinó varázs, szellő száll.
Ezüst holdfény, vörös meggy,
mi kettétört, most legyen egy.”

Többször is elismételték a versikét, és mindenki alaposan az eszébe véste. Gardy folytatta a mondandóját:
– A varázsige minden szavának jelentősége van. Nektek pedig segíteni kell, hogy hatásos legyen, és működjön a varázslat. Csak egyszer próbálhatjuk meg.

– Úgy izgulok! – mondta Tomi.
– Mi lesz, ha elrontom? – aggódott a tacskó.
– Ne féljetek, menni fog. Hiszen egy falka vagyunk! – nyugtatta meg őket Gardy.
– Mit kell pontosan csinálnunk? – kérdezte remegő térdekkel a kisfiú.
– Nagyon egyszerű! Amikor elhangzik, hogy “szép gondolat”, akkor valami szépre kell gondolnotok. Amikor kimondom, hogy “selyemsál”, rádobjátok a sálat a cserepekre. A “dinó varázs” és a “szellő” rám vonatkozik. Az “ezüst holdfénynél” besegít majd Hold barátunk. És végül, a “vörös meggy” közben a meggyet is rászórjátok a cserepekre. Ennyi az egész. Kezdhetjük?

Pablo izgatottan csóválta a farkát. Tomi közelebb lépett és a szíve szinte a torkában dobogott. Úgy érezték, felkészültek a varázslatra.
– Kezdhetjük – mondta Tomi.

Kezdődjék a varázslat!

Gardy becsukta a szemét és egy pillanatra elhallgatott. Az udvar is elnémult, mintha minden madár, fa és fűszál erre a pillanatra várt volna. És aztán Gardy suttogva beszélni kezdett.

“Szép gondolat, selyemsál” – A kisfiú és a kutyus felidézett magában egy csodásan szép gondolatot. Tominak az jutott az eszébe, hogy  mennyivel egyszerűbb megoldani a bajt bárkinek, ha számíthat közben a barátaira. Pablo pedig arra gondol, hogy ha egy falkába tartozik, akkor a falka mindig fontosabb annál, amit ő szeretne.

“Dino varázs, szellő száll” – Gardy széttárta a kezeit, kicsit hangosabban szavalta a varázsigét, végül ráfújt a selyemsálra. Az egyszerű fújásból szellő kerekedett, ami felkapta a sálat és egyre nagyobbra dagasztotta, Vitorlaként lobogott az összetört virágcserepek felett.

“Ezüst holdfény, vörös meggy” – A Hold ragyogó fénysugarakkal vonta be a selyemvitorlát, ami egy lebegő tükörré változott. Pablo és Tomi erre szórták rá a meggyet. A vörös gyömölcs átfolyt a tükrön és közben ezüstösen csillogó zselészerű masszává változott. Úgy nézett ki, mint egy ragyogó puding, ami körbevette az összetört cserepeket. 

“Mi kettétört, most legyen egy” – Az ezüstös folyadék vakítóan felragyogott, nagyot villant, majd hirtelen eltűnt. A helyén ott sorakoztak virágcserepek, tisztán, egyetlen karcolás nélkül. Sőt, a cserepekben benne voltak a növények is, és szebben virágoztak mint valaha. A gyönyörű virágsereg mellett a selyemsál feküdt, precízen összehajtva, és a befőttesüveg is sértetlenül ott állt, tele a vörös meggyel.