KERTI-MESÉK: Gardy, a kert rejtélyes őrzője 10. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:
https://gardendino.hu/kerti-mesek/

Tomi és Pablo csendesen beléptek a bejárati ajtón. A házban csend uralkodott. Már amennyiben csendnek lehet nevezni az emeleti hálószobából kihallatszó hortyogást. Albert bácsi ugyanis szokás szerint olyan hangot adott minden levegővételnél, mint amikor a fűrészgép megakad a fában lévő görcsben. Szóval néma csend talán mégsem volt, de nyugalom és békesség mindenképpen. A kisfiú és a kutya a lépcsőig settenkedett.

A kéttagú falka

– Jól van, Pablo. Én felmegyek és keresek egy selyemsálat, te pedig szerezd meg a meggyet az éléskamrából. Ahogy a GardenDino kérte.
– Nem megyünk inkább együtt? – vakkantotta csendesen a kutytus. Tomi ugyan nem beszélt tacskó nyelven, de mégis sejtette, mit mond a barátja.

– Hát, nem is tudom… Gardy azt mondta, hogy menjünk külön. De azt is mondta, hogy mi egy falka vagyunk. És a falkának össze kell tartania, nem igaz?
– Így vau-n, így van! Egy falka vau-gyunk – helyeselt Pablo.

– Na jó, akkor gyere velem, kezdjük az emeleten – mondta Tomi, és valójában nagyon örült neki, hogy nem egyedül kell megszereznie a sálat.

A kéttagú falka felosont a lépcsőn és meg sem állt Tomi szüleinek hálószobájáig. Óvatosan kinyitották az ajtót, ami azonban hangosan csikorogva fordult befelé.

– Ezer macska rúgja meg – suttogta a tacskó. – Úgy látszik sem a küldetésünk, sem az ajtózsanér nem halad olajozottan. 

Szerencsére a hangos horkolás elnyomott minden egyéb zajt, így nyugodtan beléphettek a szobába. Pablo azért a biztonság kedvéért előkészítette az álomsípot. Talán még szükség lesz rá. Sosem lehet tudni…

A gardróbszekrény

Az ággyal szemben állt a hatalmas gardróbszekrény, ami Klaudia néni a ruháit rejtette. Tomi megragadta a fogantyúját, és óvatosan kinyitotta az ajtaját.
– Remélem, ez nem fog nyikorogni – morogta a tacskó, de aggodalma felesleges volt. A szekrény csendesen feltárult.
Polcok, fiókok és vállfák sokasága vált láthatóvá. A két jóbarát kérdőn nézett egymásra, mert ugyanarra gondoltak: hol kezdjük?
– Haladjunk lentről felfelé – mondta a kisfiú.

– Ez remek ötlet – értett egyet Pablo. – Már csak azért is, mert a felső polcokat egyikünk sem éri el.  

Szépen sorban átnézték a szekrényt és kihúzták a fiókokat. Volt ott minden: blúzok, gyapjúkabátok, harisnyák, szoknyák, kendők és cipők kerültek elő, de selyemsál egy sem akadt. Már kezdték feladni a reményt, amikor a Hold váratlanul bevilágított az ablakon. Ezüst sugarai furcsa módon ugyanabba az irányba mutattak. Kijelöltek egy dobozt a szekrény felső szegletében, és a gardrób többi része árnyékban maradt. Tomi követte tekintetével a fénysugarak útját.

 
– Nézd, Pablo! Mintha a Hold megmutatná, hogy hol keressük a sálat.
– Mit értenek a holdak a női divathoz? – kételkedett a tacskó halk vakkantásokkal, de azért ő is érezte, hogy ez nem lehet véletlen.
– Emlékszel? Azt mondta Gardy, hogy beszélni fog a Holddal. Talán a Hold most így segít nekünk – lelkendezett a kisfiú.
– Az a polc nagyon magasan van. Hogyan érjük el? – kérdezte a kutyus. Tomi sejtette, hogy mit szeretne mondani neki a kutyus. És ki is találta a megoldást.

– Felállok arra a székre, a fejem fölé tartalak, te pedig leveszed onnan azt a dobozt.

Álomból riadva

Pontosan így is tettek. Csendben a szekrény elé cipelték a sarokban álló széket, amit Klaudia nézni olvasáshoz, Albert bácsi pedig cipőkötéshez használt a leggyakrabban. Tomi óvatosan felállt rá, majd a feje fölé emelte Pablot, aki ügyesen a szájába vette a doboz. Minden a terv szerint haladt, egészen eddig a pillanatig. Ám ekkor egy halk sikkantás hallatszott az ágy felől. Mindketten odakapták a fejüket és azt látták, hogy Tomi anyukája egyenesen őket nézni. Ugyanis váratlanul felébredt.

Érthető, hogy Klaudia néni meglepődött. Hiszen ő csak annyit látott a félhomályban, hogy egy sötét alak egy kutyát tart a feje fölé, akinek a szájában egy doboz van. Ráadásul a dobozból sálak és kendők hullanak mindenfelé. A szokatlan látvány jogosan lepte meg Klaudia nénit. Az emberek általában megdöbbennek, amikor egy élő szobor tűnik fel a hálószobájukban az éjszaka közepén. Az egész csak egyetlen másodpercig tartott. Mielőtt felismerte volna a gyanús alakban Tomit, megszólalt az álomsíp.

Na igen, Pablonak volt már gyakorlata az éjszaka hirtelen felébredő emberek kedves módon történő hatástalanításában. Ezúttal sem habozott. Amikor Klaudia néni felébredt, azonnal elengedte a dobozt és a nyakába akasztott álomsípba fújt. Az édes dallam hatására Tomi anyukája visszazuhant a párnájára. És ismét mélyen aludt. Állítólag másnap hosszasan mesélte Albert bácsinak, milyen különös álma volt. Erre a férje megállapította, hogy biztosan valami nehezet vacsoráztak, mert ő pedig beszélő dinoszauruszokkal és holdakkal álmodott.

Pabloék már a spájzban vannak

– Ez nagyon meleg helyzet volt – monda kipirulva Tomi, miközben lefelé vágtáztak az emeletről. A kutyát a kezében vitte, ahogy mindig, mert jól tudta, hogy a tacskók gerincének megárt a sok lépcsőzés. Való igaz, hogy Pablo rövid lábai nem a lépcsőkre termettek. De sok más erénye volt. Most például ott lobogott a szájában a selyemsál, amit kiemelt a dobozból. Végre megszerezték!   

– Milyen jó, hogy együtt mentünk! Egyedül nem tudtam volna megszerezni a sálat. Igazi csapatmunka volt!
– Igen, egy falka vagyunk – gondolta boldogan Pablo.
– Irány az éléskamra. A meggyet talán könnyebb lesz megszerezni.

A kisfiú és a tacskó benyitottak a spájzba. A kutyus azonnal megérezte a sok-sok finomság vonzó illatát. Tomi is áhítattal nézett körül, mert ritkán járt ezen a helyen. Kompótok, befőttek, lekvárok sorakoztak katonás rendben a legközelebbi polcon. De volt ott csokoládé, alma, körte, mogyoró és zabkása is. A kutya figyelmét pedig leginkább az a sarok keltette fel, ahol gyanútlan házikolbász, sonka, tarja és szalámi várta a sorsát. Ha Pablon múlik, ez a bizonyos sors rendkívül hamar beteljesedik a hasában.
De mégsem!

A kutyus ugyan vetett néhány vágyódó pillantást csábító húsfélék felé, de aztán elfordult és a meggybefőttet kereste. Tomi igazán meglepődött.

– Nahát, Pablo! Igazán büszke vagyok rád! Itt ez a sok finomság, de te mégis a feladatra figyelsz – dicsérte meg a kutyát.

– Ma megtanultam, hogy a falka és a feladat fontosabb, mint az a pár csemege – mondta Pablo. És Tomi ebből a pár vakkantásból is pontosan tudta, hogy mit mond. 

Hamar megtalálták a meggyet. Amennyire nehéz feladat volt a selyemsál-küldetés, épp annyira könnyen ment a befőtt megszerzése. Igaz ugyan, hogy a kisfiú kiejtette a kezéből, amikor levette a polcról, de Pablo ügyesen elkapta. Ez is igazi csapatmunka volt.

Végre megvan minden. Most már jöhet a varázslat!