Kalandok a szomszéd kertben: Az elveszett plüsskutyus I.

Tomi és Pablo imádott a kertben labdázni. Habár az idő egyre hidegebbre fordult, a napi labdacsatát ennek ellenére sem mulasztották el. Gardy, a kerti dinoszaurusz büszke szobrát „táncolták” körül, miközben vidáman kergetőztek. Legutóbbi kalandjuk óta a GardenDino édesen szundikált, de a kispajtások tudták, hogy csak szólniuk kell neki, és Gardy bármikor újra felébred, hogy a segítségükre legyen. Ekkor még nem sejthették, hogy a következő közös küldetésükre már nem kell sokáig várni.

A labdacsata

– Pablo, hozd vissza a labdát! – kiáltotta Tomi, miközben akkorát lendített a játékon, hogy azt még egy óriási német dog sem érte volna el, nem még egy picike, földszintes kis tacsi. A labda csak gurult, gurult, míg végül megpördítve a kerítés deszkáját, átszaladt a szomszéd kertjébe.

A tacskó lelkesen rohant a kerítéshez, de rövid lábai miatt csak tehetetlenül kaparászott a deszkáknál.

– Rókamama almacsenése után meg kellett volna javítani – dohogta Tomi és felemelte a deszkát.

– Hallod ezt? – kapta fel hirtelen a fejét Pablo.

A kerítés túloldaláról halk sírás hallatszott. Nem a szokásos vidám gyerekzsivaj volt ez, hanem egy kisfiú szipogása.

– Az új szomszéd gyerek lehet – mondta Tomi – Tegnap költöztek be. Láttam, ahogy egy nagy teherautó hozta a bútoraikat.

Pablo és Tomi óvatosan kukucskáltak át a felemelt deszka helyén. A szomszéd kertben egy kisfiú üldögélt tanácstalanul. Kezében egy pórázt szorongatott, aminek a végén semmi sem volt, arcán pedig könnycseppek csillogtak.

– Szia, Tomi vagyok! Miért sírsz? – kérdezte barátságos hangon Tomi, miközben Pablo bátorító vakkantásokkal kísérte mondandóját.

– A… a játék kutyámat keresem – szipogta. – Benji a neve. Itt játszottam vele, aztán egyszer csak eltűnt a póráz végéről. Biztosan kicsúszott a feje a nyakörvből, miközben húztam magam után.

Tomi és Pablo összenézett. Jól tudták, milyen érzés, amikor valami fontosat veszítenek el. Visszaemlékeztek arra, amikor egyszer a kedvenc piros labdájuk gurult el a kertben, és napokig keresték.

– Ne aggódj, segítünk megkeresni! – ajánlotta fel Tomi azonnal. – Pablo nagyon jó nyomkereső, igaz, Pablo?

A tacskó lelkesen csaholt, bár valójában inkább a kolbász nyomát tudta követni, mint a plüsskutyusét. A jószándéktól vezérelve azonban átcsusszantak a szomszéd kertbe és indult is a szimatolás.

Egy plüsskutya, amit elnyelt a föld

– Itt, azt hiszem itt érzek valamit – mondta igazi kopóhoz méltó hangon, jelentőségteljesen Pablo. Ja, nem, bocsánat, ez csak a mi labdánk illata. 

– Az nem lehet, hogy elnyelte a föld – morfondírozott Tomi.

– Elnyelni? Az oké, hogy én elnyelem és bendőmben eltemetem a jutifalatot, úgy, hogy semmi nyoma nem marad. Ne de a föld, azért az mégiscsak túlzás lenne – hüledezett Pablo.

A kis csapat rendíthetetlenül fésülte át az udvart. Egyszer csak Pablo felkiáltott.

– Most tényleg szagot fogtam, és itt mozog is valami! Elkezdett körbe-körbe szaladni, mire rájött, hogy nem a bujkáló játékkutyusra lelt rá, hanem saját farkát kergette.

– Ez így nem fog menni. Jó kis kutya vagy Pablo, hatalmas a szíved, de a nyomkövetés nem a te asztalod – mondta Tomi.

Gardy mindig segít

Közben a nap lebukott a horizont mögé, és az első csillagok megjelentek az égen. Bencét már hívta anyukája vacsorázni, és Tomi és Pablo is visszamásztak a kertjükbe.

– Ne aggódj, nem adjuk fel! Holnap folytatjuk a keresést! – kiáltott vissza Tomi a szomszéd kisfiúnak. A ház felé ballagva elgondolkodott, majd hirtelen felderült az arca. Úgy érezte, most van itt az ideje, hogy Gardyhoz forduljanak. 

Amikor mindenki elaludt, Tomi és Pablo kilopództak a kertbe, hogy a kerti dinoszaurusz segítségét kérjék a szomszéd kisfiú plüsskutyájának megtalálásában.

– Gardy, szükségünk van rád! – suttogta a kerti dínónak.

A GardenDino drótváza lassan megmozdult, a benne lévő színes kavicsok halkan összekoccantak, ahogy Gardy életre kelt.

– Hallom, hogy valaki segítségre szorul – mondta mély, barátságos hangján. – Mi a baj, kis barátaim?

Tomi elmesélte a szomszéd kisfiú, Bence problémáját. Gardy bölcsen bólintott.

– A segítségnyújtás nemes dolog. De néha nem elég, ha lelkesek vagyunk, forduljunk bátran másokhoz. Hívjuk segítségül a Holdat is! Ő fentről mindent lát.