KERTI-MESÉK: Gardy, a kert rejtélyes őrzője 8. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:

1. rész: https://gardendino.hu/gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

2. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

3. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-3-resz/

4. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-4-resz/

5. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-5-resz/

6. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-6-resz/

7. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-7-resz/

Itt valami nagy dolog van készülőben! Még soha senki nem látta a saját szemével, hogy miképp varázsol egy GardenDino. Márpedig Gardy hamarosan varázsolni fog, ráadásul Tomi és Pablo is segítenek neki. 

Sok munka várt rájuk. Valahogy össze kell illeszteni a darabokra tört cserepeket a teraszon, a virágokat is jó lenne visszarakni a helyükre, rendbe kell hozni a kettétört tányért is, és be kellene temetni az udvar közepén a nagy gödröt. Mindegyik gubancért Pablo volt a felelős. Na igen, nem unalmas egy tacskó mellett az élet… De a kutyus már rég megbánta, hogy szeleburdi volt és nem fogadott szót a dinónak. És most mindenre elszántan figyelt Gardyra.

A meggy nem a diófán terem

– Most jól figyeljetek! – szólt komoly hangon a GardenDino. – Ahogy mondtam, a varázslathoz mindenképpen kell egy selyemsál és néhány szem piros meggy. Szóval vissza kell mennetek a házba, hogy ezeket megszerezzétek.
– De a fák nem a házban vannak, hanem a kert végében – okoskodott Pablo. – Ott kell keresni a meggyet.
– A kert végében diófák vannak – mondta Tomi, aki jól ismerte a háznak és a környékének minden zugát.

– Bizony! Azok diófák – helyeselt a dinó, majd mosolyogva a kiskutya felé fordult. – Pablo, ha neked sikerül a diófákról meggyet szedni, akkor te leszel az első tacskó a világon, aki agrármérnök diplomát szerez.

Pablo nem tudta, hogy mi az a diploma. Egyszer a szemben lakó puli mesélte neki, hogy megrágcsált egyet, de egyáltalán nem volt ízletes, és a gazdik sem örültek neki. Fél napra még a házból is kizárták. Így aztán Pablo egyetlen diplomát sem kívánt szerezni. Arról pedig végképp fogalma sem volt, hogy mit csinál egy agrármérnök. Szívesen megkérdezte volna Gardyt, ám úgy gondolta, hogy nem ez a legjobb pillanat. Ezért inkább csendben maradt. 

Pablora bízni a meggyet

A kerti dinoszaurusz türelmesen folytatta mondandóját.

– Tomi, te felmész az emeletre és csendesen kinyitod a gardróbszekrényt. Anyukádnak biztosan van több szép selyemsála is. Keress egyet és hozd ide nekem. És vidd az álomsípot is, hátha szükség lesz rá.
– Máris indulok – felelte Tomi, és jobb kezét a homlokához emelve játékosan tisztelgett a dinónak. 

– Pablo, neked a konyhát és a spájzot kell felderíteni. Újra… – Ezt olyan kétkedő hangsúllyal mondta Gardy, mint aki biztosan tudja, hogy a “Pablora bízni a meggyet” mondás ugyanazt jelenti, mint a közismert “Kecskére bízni a káposztát”.  – Tomi anyukája nagyon gyakran süt meggyes pitét. Így biztosan találsz ott meggyet egy befőttes üvegben.
– Értem már, Gardy. És milyen üvegek vannak még ott? – kérdezte a tacskó rendkívül kíváncsian, mert titokban darált hús-, jutalomfalat- vagy kolbászbefőttben reménykedett.

A dinoszaurusz már  jól ismerte a tacskó észjárását. Attól tartott, hogy a piros gyümölcs helyett előbb majd mindenféle finom falatot keresgél, és a végén megint valami butaságot csinál. De nem volt mit tennie, hiszen saját maga mégsem mehetett be az éléskamrába. Egyrészt a dinoszauruszoknak nem a spájz volt a természetes élőhelye, másrészt hatalmas termete miatt be sem fért volna. 

Így nem maradt más választása, csak az, hogy a kutyát küldje. De azért biztos, ami biztos, szigorúan figyelmeztette a tacskót:

– Addig szimatolj, amíg rá nem bukkansz a meggyre. Aztán gyere vissza azonnal, ahogy megtaláltad. Elég, ha néhány szemet hozol belőle. De ha megint nekiállsz falatozni, vagy még egy tányért összetörsz, akkor vissza se gyere. 

– Igenis! – felelte a tacskó, és mancsát az füléhez emelve próbálta utánozni a tisztelgést, ahogy Tomitól látta.

– Na nyomás, induljatok. Nekem addig beszédem van a Holddal.

GardenDino és a Hold

Az újdonsült falka tagjait igencsak érdekelte, hogyan tud Gardy beszélni a Holddal. Arra pedig még inkább kíváncsiak voltak, hogy mit mond neki. De most feladatot kaptak és igyekeztek a legjobb tudásuk szerint megoldani. Elindultak hát óvatosan lopakodva, hogy teljesítsék a küldetésüket. Gardy figyelte őket, ahogy beosonnak a házba, majd felpillantott az éjszakai égre, a Holdat keresve.

Csak néhány apró felhőfoszlány táncolt a magasban úszó fekete kupolán, így a dinó könnyen megtalálta az ezüstös korongot. Egy ideig csendesen szemlélte, majd becsukta a szemét és erősen koncentrált. Nem könnyű ám a Holdhoz beszélni! Pontosabban a Holdhoz bárki beszélhet, de hogy választ is kapjon, ahhoz bizony nagy tudás, tapasztalat és koncentráció kell. 

– Hallasz engem, Holdacska? – suttogta Gardy. Nem érkezett válasz… 

– Hallasz engem, Holdacska? – kérdezte megint. De újra csak néma csend fogadta szavait. A dinoszaurusz türelmesen várakozott. 

Jól tudta, hogy a Hold alaposan meggondolja, kivel hajlandó szóba állni. Ha nem kap választ, nagy bajban lesz, mert a varázslathoz szüksége volt egy olyan segítségre is, amit csak a Hold tud megadni.