KERTI-MESÉK: Gardy, a kert rejtélyes őrzője 7. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:

1. rész: https://gardendino.hu/gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

2. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

3. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-3-resz/

4. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-4-resz/

5. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-5-resz/

6. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-6-resz/

Repül a péksapka

A Lila Galagonya utcácskában állt Tomiék takaros háza. Csendes környék volt, ahol nyugalomban és békében teltek a mindennapok. A legizgalmasabb esemény pár hónapja történt, egy viharos délutánon. Amikor a pufók pék kilépett az utcára, hogy átvegye a boltjába érkező kukoricalisztet, az erős szélben lerepült a péksapka a fejéről. A sütőmester pedig hangosan kiabálva loholt utána. Mert hát sapka nélkül nem pék egy pék. Egyszóval péktelen haragra gerjedt, a nyakán is kidagadtak az erek és szinte elkékült a feje. A járókelők csodálkozva figyelték a jelenetet, hiszen lisztes képével, hófehér ruhájával és elkékült kobakjával épp úgy nézett ki, mint egy szirénázó mentőautó.

Egészen véletlenül Pablo éppen akkor sétált arra Albert bácsival. Sietősen lépkedtek hazafelé a szeles időben, amikor váratlanul felbukkant a pékség ura.
– Hát ezt vajon mi lelte? – morogta döbbenten Albert bácsi, mert olyan sebességgel száguldott a fehér jelenség, ami a testes pékektől rendkívül szokatlan. Aztán meglátták a szélben repülő sapkát is, ami nyílegyenesen feléjük tartott. Ekkor meglepő dolog történt. Pablo felugrott, és a szájával ügyesen elkapta a suhanó péksapkát. Micsoda gyönyörű ugrás volt! A mester nem győzött hálálkodni, és többször is megsimogatta a tacskót. Sőt, még valahonnan jutalomfalatokat is kerített. És persze Albert bácsi is megdicsérte a kutyust. A sapka tehát meglett, a kenyerek is elkészültek, így szó szerint csupa jó dolog sült ki a történetből. A derék mester most éppen békésen aludt és már el is felejtette az esetet.

Ki varázsolhat?

A pékkel együtt a város többi dolgos lakója is az igazak álmát aludta. De nem mindenki! Gardy, Pablo és Tomi kifejezetten éber volt, mert egy sürgős feladat várt rájuk ezen az éjszakán. Rendbe kellett hozni a teraszt, ahol összetört cserepek és szétszórt virágok hevertek mindenütt. Rajtuk kívül ébren volt még a Hold is, aki már a kezdetektől fogva kíváncsian szemlélte az eseményeket. Dehát miféle hold lenne az, amelyik elalszik éjjel, amikor a legtöbb munkája akad? 

– Mi lesz a dolgunk, Gardy? – kérdezte Tomi.
– Varázsolni fogunk – válaszolta sejtelmes hangon a dinoszaurusz. – Pontosabban én fogok varázsolni, ti ketten pedig segítetek nekem. Nagyon egyszerű lesz az egész.
– Engem is engedsz varázsolni? Én is szeretnék csodát tenni – vakkantotta lelkesen a tacskó. A GardenDino azonban hamar lehűtötte lelkesedését.
– Nem engedem, Pablo. Egyrészt nem tudsz varázsolni, másrész már az is csoda, ha nem okozol több galibát.

– Jól vaúún, na! Nem lesz semmilyen liba. Sem galiba – felelte kicsit sértődötten a kutyus.

Selyemsál és piros meggy

A GardenDino felsóhajtott, és azon merengett, hogy mennyivel nyugodtabb élete lenne, ha olyan helyre kerül, ahol tacskó helyett egy lusta bernáthegyi őrzi a házat. De csak egy kósza gondolat volt, hiszen nagyon szerette Pablot. Végül a kutyához és a kisfiúhoz fordult.
– Figyeljetek rám, elmondom, mi lesz a dolgotok.
– Bármit kérhetsz Gardy, számíthatsz ránk – felelte Tomi. A tacskó heves farokcsóválással jelezte, hogy ő is készen áll az újabb feladatra.

– A varázslathoz hoznotok kell nekem egy selyemsálat és néhány szem szép, piros meggyet. És meg kell tanulnotok egy varázsigét is.

A kutya és a kisfiú néhány pillanatig meghökkenve pislogtak. Sál és meggy… Hol találnak ilyesmit éjszaka? És még varázsigét is kell tanulni.
– Azt mondtad az előbb, hogy nagyon egyszerű lesz – dohogott Tomi. – Ez egyáltalán nem hangzik egyszerűnek.
– Te pedig azt mondtad az előbb, hogy bármit kérhetek és számíthatok rád – felelte Gardy. – Különben is, ez tényleg egyszerű. Vannak ennél sokkal bonyolultabb varázslatok is.

Tomi szégyenkezve lehajtotta a fejét. Pár perce derült csak ki, hogy ő a kiválasztott. Egy igazi jótevő, aki nemcsak láthatja a GardenDinokat az álmukból felébredve, de beszélhet is velük. Ráadásul ő maga ajánlotta fel a segítségét Gardynak. Erre rögtön a legelső feladatnál háborog. Micsoda pupák vagy – gondolta saját magáról a kisfiú.

– No, jól van. Nincs semmi baj – bátorította Gardy, mert látta, hogy Tomi elszégyellte magát. – Nemrég még az ágyadban aludtál, most meg itt beszélgetsz velem. Sok minden történt, olyan, mintha egy mesébe csöppentél volna. És te nagyon bátran viselkedsz.
– Ne haragudj, Gardy! Mindenben segítek. Csak sajnos nem tudom, honnan szerezzek meggyet és sálat.
– Ez valójában Pablo feladata lett volna, de elterelte a figyelmét a kolbász a konyhában, mielőtt elmondtam volna neki. Igaz, Pablo?

A falka

A tacskó lesütötte a szemét. Úgy látszik Gardy most szigorúbb lett velük, és mindenkit felelősségre von. De érthető! A dinoszaurusz őszintén próbálja megoldani a felfordulást a teraszon. Ők meg csak háborognak itt Tomival.

– Hát… a kolbász ott volt… és tudod… a kutyák szeretik a kolbászt… – hebegte. – És aztán a tányér… összetört…
– Semmi baj, Pablo. Már megbeszéltük. Igazából nem is baj, hogy így alakult, mert ketten együtt Tomival sokkal ügyesebbek lesztek. Egy ember, csak egy ember. De két ember, az már egy csapat!
– De én nem ember vagyok – felelte a tacskó. 

– Igazad van! Akkor mondjuk úgy, hogy egy ember és egy kutya, az már egy falka. Megosztjátok a munkát.
– Egy falka – ismételte meg csodálattal Pablo. – Még sosem voltam egyetlen falkának sem a tagja.

– Még én sem! – mondta lelkesen Tomi is.

Gardy mosolyogva figyelte őket. A kisfiú és a kutyus kezdik megérteni, hogy csapatmunkában mindent könnyebb megoldani. A GardenDino elégedetten nyújtózott egyet. Hatalmas fémváza büszkén csillogott a holdfényben.