KERTI MESÉK: Gardy, a kert rejtélyes őrzője 6. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:

1. rész: https://gardendino.hu/gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

2. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

3. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-3-resz/

4. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-4-resz/

5. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-5-resz/

Pablo mozdulatlanná dermedt a konyhában, szájában az összetört tányérdarabokkal. Pontosan előtte állt Tomi, aki álmosan törölgette szemeit. Aztán meglátta az eb szájában a legszebb családi tányérkészlet egyhatodát. Azt is két darabban, ráadásul kínosan megviselt állapotban. Újra megdörzsölte szemeit, mint aki nem hiszi el azt, amit lát.

Mivel a kutyáknak valamikor régen a farkasok voltak az ősei, azt is mondhatnánk, hogy farkasszemet néztek. De Pablot több mint tízezer év, lógó fül és virsli alkat választotta el a büszke ordasoktól, így maradjunk annyiban, hogy inkább “tacskószemet” néztek egymással. 

Hogy száz macska rúgná meg… – gondolta a kutya mérgesen. – Hogy kerül ide Tomi? Az előbb még békésen aludt a szobájában.

Apu a plafonon lesz

– Pablo! Te mit csinálsz itt? – kérdezte a kisfiú csodálkozva. – Ajaj, összetörtél egy tányért. Anyu nem fog örülni. Apu pedig a plafonon lesz. 

A tacskó nem értette, hogy Albert bácsi miért lesz a plafonon, hiszen az egy nagyon unalmas hely. Nincs ott semmi étel, legfeljebb néhány pók.

– Képzeld, olyan fura álmom volt – folytatta Tomi. – Azt álmodtam, hogy Gardy életre kel és a kertben sétál. Utána felébredtem, mert apu ma olyan hangosan horkol, ahogy még sohasem hallottam. Aztán lejöttem, hogy igyak egy kis tejet.
Persze, hogy hangosan horkol, ez az álomsíp hatása – gondolta Pablo.

– De te miért nem alszol? És hogyan törted össze a tányért? Valamit megint elcsentél a konyhából, igaz? – mosolygott barátságosan Tomi.

Ebben a pillanatban mocorgás hallatszott az udvar felől. Mindketten felkapták a fejüket. Egyikük azért, mert nem tudta, ki lehet az. A másikuk azért, mert pontosan tudta, hogy ki az. A kisfiú tett pár lépést a teraszajtó felé, majd kinézett az udvarra. A következő pillanatban majdnem a küszöbig leesett az álla a csodálkozástól. Odakint ugyanis egy dinoszaurusz sétálgatott, épp oly komótosan, mint aki egy napsütéses piknikre készül. 

Ám sem piknik, sem napsütés nem volt, hiszen egyik sem jellemző az éjszaka közepén. Az eget ilyenkor a Hold uralta. Már régen említettük az ezüstös fényű égi kísérőnket, de ő továbbra is a holdaktól szokatlan kíváncsisággal figyelte az eseményeket. Most épp azt látta, hogy Tomi ijedten néz Gardyra, Gardy ijedten néz Pablora, Pablo pedig ijedten néz Tomira. Fura jelenet volt. A kerti dinoszaurusz, a kisfiú, a kutya és a Hold is ugyanarra gondoltak: Na, most mi lesz?

Sok a beszéd

A leghamarabb Tomi tért magához. Talán bátorította őt őszinte szíve és a hatalmas kalandvágya.
– Tudtam! Tudtam, hogy nem álom volt – suttogta halkan. – Láttalak az ágyamból, amikor elsétáltál az ablakom előtt. 

Gardy csak nézte a fiút és lázasan gondolkodott. Meglátott egy ember. Pillanatok alatt mély álomba fogok esni és fel sem ébredek – döbbent rá. És aztán… aztán nem történt semmi. A dinó továbbra is ott állt szelíden és éberen. Nem aludt el.

– Nahát! Nem aludtam el – mondta végül.

– Te… te, te… beszélsz? – kérdezte a döbbenettől dadogva a kisfiú. Alig tért magához az egyik ámulatból, és most máris egy másik ámulatba esett.
– Jaja, tudok beszélni – legyintett Gardy. Úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a dinó formájú kerti díszek csak úgy cseverésznek. 

A beszédes őslényt most sokkal jobban foglalkoztatta, hogy miért nem aludt el. Az ősi törvények szerint a kerti dinoszauruszok mély álomba zuhannak, ha meglátja őket elevenen egy ember. Márpedig Tomi egy ember. Még ha kicsi is.

A jótevő

Ez nagyon furcsa – mondta újra magának a dinó. Nem értette, hogy miért nem aludt el. Tomi persze egészen mást tartott furcsának.
– Furcsa? Még te mondod, hogy furcsa? – kiáltott fel a fiú. – Hát mi más lenne egy életre kelt beszélő dinó, ha nem furcsa?   
Gardy fél szemmel a kisfiúra sandított, aki csodálattal vegyes döbbenettel nézett rá.
– Most biztosan nagyon meglepődtél, Tomi! De ne félj, velünk biztonságban vagy – nyugtatta meg a gyermeket. 

Pablo helyeslően csóválta a farkát. Vakkantani ugyanis nem tudott, mert még mindig a szájában tartotta az összetört tányért.

– Én nem félek… csak… kicsit meglepődtem – hebegte a fiú.

– Tudod, azt hiszem, te vagy a kiválasztott – mondta Gardy ünnepélyesen. Csak ez lehet a magyarázat arra, hogy miért nem aludtam el, amikor megláttál.
– A kiválasztott? Mire választottak ki? 

– A legenda szerint ezer évente egyszer születik egy gyermek, aki láthat minket és beszélhet is velünk. Megismerheti a GardenDinokat. Csakis olyan gyermek lehet, akinek tiszta a szíve. Aki jóságos, becsületes és szófogadó. Ő a kiválasztott, vagy más néven a jótevő.
– Hát… tényleg szeretek jókat enni – ismerte be Tomi.

– Nem jót evő, hanem jótevő – mosolygott a dinó. Azt jelenti, hogy kedves és jó szándékú vagy. És amikor szükség van rá, akkor gondolkodás nélkül segítesz másokon.
– Dehát nem is vagyok mindig jó. A múlt héten titokban csokit ettem ebéd előtt. Egy egész tábla csokit! – vallotta be suttogva Tomi. Olyan hangsúllyal mondta, mint aki azt várja, hogy szigorú rendőrök és dühös börtönőrök jelennek meg az udvaron a bűntette hallatán.

Pablo nem ehet csokit

Gardy nevetett és barátságos szemekkel nézett a kisfiúra.
– Csokievés titokban? Az nem szép dolog – felelte, majd bizalmasan közelebb hajolt.
– Elárulom, hogy én is szoktam csokit enni ebéd előtt. És tudod mit? Ha a teraszt rendbe hoztuk, majd KÖZÖSEN ESZÜNK egy hatalmas tábla tejcsokit.
Tomi épp megkérdezte volna, hogy miért kell rendbehozni a teraszt, de a kutyus közbevágott.

– Én is kérek, én is kérek tejcsokit! – A tacskó azonnal közelebb jött és letette a tányért a földre, amikor meghallotta azt, hogy  “közösen eszünk”. Tomi csak vakkantásokat hallott mindebből, de Gardy értette minden szavát.

– Pablo, tudod jól, hogy a kutyák nem ehetnek csokoládét. Megbetegszenek tőle. De majd keresünk neked egy hatalmas velőscsontot.
– Csak aztán el ne aludj, mielőtt megkapom – méltatlankodott az eb, de azért határozottan megnyugtatta a velőscsont gondolata.

– Te csak ne szemtelenkedj, főleg azok után, hogy ilyen galibát okoztál – felelte Gardy, és a tacskó azonnal megbánta, hogy megint meggondolatlanul beszélt.

– Milyen galibát? – kérdezte Tomi. 

– Csak nézd meg a teraszt – mondta szomorúan a kutya, majd a korláthoz futott és orrával a cserepeket bökdöste. – Összetörtem a virágcserepeket. De Gardy megígérte, hogy segít mindent rendbe hozni. 

Már megint a plafon

Tomi ugyan nem értette Pablo csaholását, de követte tekintetével a kutyust. A kisfiúnak eddig fel sem tűnt, hogy mekkora rendetlenség van a teraszon. Összetört cserepek, szétszórt virágok, megrepedt öntözőkanna és virágföld feküdt szerteszét. 

– Szóval nemcsak a tányért törted össze? Anyu mérgelődni fog. Apu pedig biztosan a plafonon lesz.

Már megint ez a plafon… – gondolta Pablo. Mi lehet ott, hogy Albert gazdi mindig oda akar felmászni? Talán kolbászt és jutalomfalatokat rejtegetnek ott. 

– Az lesz a legjobb, ha most már tényleg gyorsan nekilátunk a munkának – mondta Gardy.
– De jó, de jó! Ugye segíthetek? – kérdezte ujjongva Tomi.

.- Na látod, ezért vagy te a kiválasztott – nézett rá hálásan a dinó. – Mert te mindig, mindenhol azonnal segíteni szeretnél.
– Hát… én csak azt gondoltam biztosan örültök egy kis segítségnek.
– Igazi jótevő vagy és örömmel fogadjuk a segítségedet. És ne feledd Tomi, a jövőben ennél majd sokkal nehezebb, sőt, talán veszélyesebb kalandok is várnak rád.

Tomi erre már nem válaszolt, csak csillogó szemmel várta a GardenDino utasításait. Kalandok? Pont az hiányzott neki. Gardyval és Pabloval együtt majd mindent megoldanak.