Kalandok a szomszéd kertben: Az elveszett plüsskutyus II.

Mielőbb belevágsz a mesébe, mindenképpen olvasd el az első részt:

Gardy felemelte drótból font fejét az ég felé, és különös, dallamos hangon szólította meg a teliholdat:

– Hold barátom, fényes őrszem az égen! Segíts nekünk megtalálni, ami elveszett: a szomszéd kisfiú játékkutyusát, Benjit keressük a kertben!

A Hold fénye hirtelen erősebben ragyogni kezdett, ezüstös sugarai végigpásztázták az udvart.

– Menjünk, nézzük meg együtt! – javasolta Gardy.

Tomi átmászott a kerítésen, Pablo pedig egy kis lyukon préselte át magát. Gardy varázserejével egy pillanatra láthatatlanná vált, majd megjelent a szomszéd kertben.

– Kezdjük a keresést módszeresen – tanácsolta Gardy. – Bence hol játszott utoljára a plüsskutyával?

– Ott, a nagy tölgyfa alatt – mutatott a kert végébe Tomi.

Pablo azonnal odarohant, de olyan lelkesen, hogy beleesett egy virágágyásba. Tomi segített neki kimászni.

– Pablo, óvatosabban! – nevetett Tomi, miközben a kutya füléből kirázta a földet.

De hogyan került oda?

A Hold fénye különösen erősen világított a tölgyfa körül. Gardy figyelmesen nézelődött, majd megszólalt:

– Nézzétek, ott fent, az ágak között!

Mindenki felnézett. A fa egyik ágán ott figyelt egy fekete szempár, amelynek tulajdonosa nem más volt, mint Benji a plüsskutyus.

– A játékkutya! De hogyan került oda fel? – csodálkozott Tomi.

– Tudod Tomi – kezdte bölcselkedő mondandóját Pablo – mi kutyák igencsak tehetséges állatok vagyunk. Elképesztő dolgokat tudunk megtenni.
– De hát a plüssök nem tudnak fára mászni! – Nevetett Tomi, és megsimogatta fontoskodó, okoskodó barátja fejét – De az igaz, hogy elképesztő dolgokra vagytok képesek.

– Valószínűleg egy mókus vitte fel – magyarázta a kerti dinoszaurusz. – Néha összegyűjtik a puha tárgyakat, hogy ezzel is kibéleljék az odujukat.

– De hogy vesszük le onnan? – aggódott Tomi.

A mutatvány

Pablo megpróbált felugrani, de a hatalmas fának még a legalacsonyabb ágat sem közelítette meg. Tomi is túl kicsi volt ahhoz, hogy elérje.

– Még egy óriási trambulin is kevés lenne – állapította meg a kis csahos, miközben gumilabda módjára pattogott fel-le.

– Várjatok, van egy ötletem – mondta Gardy. Varázserejével egy kis szellőt támasztott, ami meglengette az ágakat. De a plüsskutya nem mozdult.

– Talán, ha együtt próbálkoznánk – javasolta Tomi. 

– Mi lenne, ha felmásznék Gardyra, és megpróbálnám levenni.

– Ez remek ötlet – Vágta rá a GardenDino, és már kezdte is a magasba emelni a fiút.

– Csak óvatosan Gardy, nagyon vigyázz a kis gazdámra!

– Ne aggódj, egy percig se! – mondta izgatottan Tomi, aki a kerti dinoszaurusz tenyeréből a fém vázon könnyedén fel tudott kapaszkodni egészen a dínó feje búbjáig. Innen már egy hosszú bottal könnyedén meg tudta billenteni a fán csücsülő plüsst.

A játék zuhanni kezdett, de Pablo villámgyorsan alálépett, és puha testével felfogta.

– Küldetés teljesítve! Szuper csapat vagyunk mi így hárman! – csaptak egymás tenyerébe a jó barátok.

– Most már ideje mennünk, lassan hajnalodik – figyelmeztetett a kis tacskó – és egészen el is álmosodtam a nagy keresgélésben – tette hozzá ásítva.

Ahogy visszamásztak a saját kertjükbe, Tomi megölelte Gardyt.

– Köszönöm, hogy segítettél, Gardy. Nélküled nem sikerült volna.

– A segítség mindig megsokszorozódik, ha együtt csináljuk – bölcselkedett a kerti dínó. – Most már ideje aludni. Holnap új kalandok várnak ránk.

Gardy visszaváltoztatta magát mozdulatlan szoborrá a virágágyás mellett. Pablo kifáradva eldőlt a verandán, Tomi pedig bement a házba.

Egy barátság kezdete

Tomi és Pablo alig várta, hogy reggel legyen és visszaadhassák a szomszéd kisfiúnak a játékát.

– Tessék, Bence! – nyújtotta át Tomi a plüsskutyust.

Bence arca felragyogott örömében.

– Köszönöm! Nagyon köszönöm mindenkinek! Ti vagytok a legjobb szomszédok a világon!

– A jó szomszédok segítenek egymásnak – mosolygott Pablo. 

– Most már ideje hazamenni – mondta Tomi. – De előtte, Bence, szeretnél holnap átjönni hozzánk játszani? 

Bence szeme elkerekedett.

– Tényleg? Az fantasztikus lenne!

– Persze, gyere át bátran! – hívta Tomi. – Pablo is örülni fog egy új játszótársnak.

Amikor Albert és Klaudia megkérdezték merre jártak, Tomi csak mosolygott.

– Segítettünk az új szomszéd fiúnak. És megtanultam, hogy a jó szándék mindig elvezet a célhoz.

Tomi tudta, hogy fontos leckét tanult az esti kalandból: a segítségnyújtás örömét és azt, hogy a barátság a kerítéseken is átível.