A téli menedék: a kis barátok esete a sünivel

Egy borongós őszi napon, amikor az égen fekete felhők gyülekeztek és a szél már hűvösen simogatta a fák ágait, Tomi a kertben sétálgatott. Az avar ropogott a lába alatt, és a levelek zizegtek, ahogy lehullottak a földre. A nap már alacsonyan járt az égen, és az árnyékok hosszúra nyúltak, amikor egy ismerős ugatás törte meg a csendet.

– Mi történik ott? – kérdezte Tomi. Pablo volt az, aki egyetlen dologra tudott koncentrálni: az ugatásra. De a megszokotthoz képest most valami egészen más volt a hangjában. Harcias, vad és egyenesen őrjöngő volt. A kert közepén álló öreg diófa körül ugrált, nem állt meg, nem pihent, csak folytatta a lármát.

Albert éppen telefonált, mikor meghallotta az irdatlan ordibálást. Fenyítő mondatok közepette próbálta Pablot jobb belátásra téríteni. Említette neki, hogy kint fog aludni egy hétig a kutyakennelben az udvaron, meg hogy egy falatot sem kap vacsorára, de még ezek a Pablo számára lényeges dolgok sem hatották meg. Még Gardy, a kerti dinoszaurusz is felpislantott álmából, hogy megnézze mi történik, pedig ő csak éjjel kel életre.

– Mi az, Pablo? Miért ugatsz így? – kérdezte Gardy halkan, és figyelte a kutyát, aki nem válaszolt, csak még hangosabb lett.

Tomi elindult a kutyához, hogy felderítse, mi okozhatja ezt a nagy riadalmat. Mire odaért, Pablo már teljesen kifáradt, de még mindig ugatott, egyre magasabb és magasabb hangon. Ekkor a fiú észrevette, hogy a kutya nem egyszerűen csak úgy ugat, hanem valamit próbál jelezni.

– Hé, Pablo, mit ugatsz? – kérdezte Tomi ismét. És akkor meglátta, hogy nem valami, hanem valaki miatt ugat: egy kis süni ügyetlenül próbált elrejtőzni a levelek között.

Tomi rögtön megértette a helyzetet. A kertben az összes levelet már gondosan összegyűjtötték, így a süni nem talált magának biztonságos helyet. A kis állat ide-oda futott a levelek között, mint egy kis cirkáló, és próbálta elkerülni a kutyát, de nem sikerült.

– Mit csináljunk? – kérdezte Tomi elgondolkodva. – Hogy segíthetünk neki, hogy meg tudja húzni magát télire?

Ekkor egy hang szólt a háttérből:

– Hé, mi lenne, ha visszajönnétek este? Van egy ötletem – mondta Gardy, a GardenDino és mosolygott. – Majd én segítek.

Tomi kíváncsian tekintett a dinóra, és bár nem tudta, hogyan segíthetne egy kerti dinoszaurusz egy kis sündisznón, belement az esti találkába. Gardy igazi varázsló volt, így bármit el tudott képzelni.

Este, amikor már besötétedett, Tomi, Pablo és a kis sün visszatértek Gardyhoz, aki most már teljesen éber volt, és látszott, hogy valami igazán izgalmas dologra készül.

– Hát, itt vagytok – mondta Gardy izgatottan, és pillanatok alatt felpattant. – Figyeljétek csak! Hoztam egy kis varázslatot!

A kerti dinoszaurusz varázslatos mozdulatokat tett a levegőben, mormogott, koncentrált, varázsolt majd néhány perc elteltével előrukkolt egy puha, meleg fészekkel, amit gallyakból felhőkből és csillagokból készített. Majd megszólalt:

– Még egy kis bélés kellene. Ha hoztok egy puha sálat, ki tudom bélelni a fészket, hogy kényelmesebb legyen.

Tomi már rohant is be a házba, és hozta a régi, meleg sálját. Gardy mosolyogva vette át, és pár mozdulattal a kis süni számára egy kényelmes, meleg és biztonságos lakot varázsolt.

A kis süni nem hitte el, hogy ilyen téli otthona lett. Bebújt a fészekbe, és boldogan, hálásan pislogott a barátokra. A kis sünnek nem kellett már aggódnia, hogy hol fog aludni, sőt, barátai még vacsorát is hoztak neki kis bogyók formájában.

Így történt, hogy a kis sün boldogan hajthatta álomra a fejét a varázslatos fészkében. A három jóbarát, Tomi, Pablo és Gardy pedig elégedetten nyugtázták, hogy ismét segítettek valakin és egy új baráttal gazdagodtak.

Ha kíváncsi vagy Tomi, Pablo és Gardy korábbi kalandjaira, akkor itt találod meg őket:
https://gardendino.hu/gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/