KERTI MESÉK Gardy, a kert rejtélyes őrzője 5. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:

1. rész: https://gardendino.hu/gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

2. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

3. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-3-resz/

4. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-4-resz/

Tomi szüleinek hálószobájában egy régi, de igazán megbízható falióra ketyegett. Nem sietett és nem is késett soha, mindig a pontos időt jelezte. A kis- és nagymutatója most éppen a 12-es számjegy felé közeledett, ami azt jelentette, hogy nemsokára beköszönt az éjfél. A késői óra ellenére Gardy és Pablo még nem aludt, hanem szorgalmasan tevékenykedett. Nagy igyekezetük nem volt véletlen, hiszen a tacskó szeleburdi módon összetörte a teraszon álló virágcserepeket, a kerti dinoszaurusz pedig segített neki kimászni a bajból.

Annyi minden történt

Ám nagy igyekezetük ellenére egyre rosszabbra fordultak a dolgok. Ez persze leginkább Pablonak volt köszönhető. A tacskónak ugyanis az lett volna a feladata, hogy ellenőrizze alszik-e Tomit és szülei. Ám útközben elcsábította egy asztalon felejtett kolbász, amit gyorsan meg is evett. Utána véletlenül összetörte a tányért a konyhában. Az éktelen csörömpölésre Albert bácsi felébredt. De ami még rosszabb, hogy majdnem észrevette Gardyt a kertben. Szerencsére Pablo még idejében belefújt a dinótól kapott álomsípba, így Tomi apukáját azonnal elnyomta az álom.

De vajon sikerül a dinoszaurusznak és a kutyusnak helyrehozni a dolgokat? Mindent rendbe tesznek, mielőtt beköszönt a reggel? Lássuk, hogyan folytatódik a történet.

Az ígéret

Kocc! Kocc! Halk kopogás hallatszott az ablak irányából. Gardy kocogtatta meg az üveget. Még szerencse, hogy a házban mindenki aludt, mert az emberek általában megijednek attól, ha éjfél körül egy dinoszaurusz kopogtat be az emeleten. Pablo a hátsó lábaira állt és ügyesen kinyitotta az ablakot. 

– Hahó, Pablo! Minden rendben odabent? Mi volt az a nagy csörömpölés? – kérdezte a kutyát.

– Hát… összetört egy tányér – felelte szégyenkezve a tacskó. Tudta, hogy a dinó nem fog örülni az újabb galibának.

– Hogyan tört össze?

– Véletlenül lelöktem a konyhaasztalról.

– És mit kerestél a konyhában? Megbeszéltük, hogy ellenőrzöd alszik-e már Tomi és a szülei. Biztosan nem a konyhában aludtak – Gardy hangja mérges volt.  

 – Tudom, tudom. De megéreztem a kolbász illatát és nem bírtam ellenállni – válaszolt megszeppenten a tacskó.

Egy pillanatra elhallgattak, mert Albert bácsi olyan éktelen horkolásba kezdett, akár egy meghibásodott gőzgép. Még a falak is beleremegtek, két gyengébb idegzetű galamb pedig rémülten menekült el a közeli villanyvezetékről. Csak úgy szedték a szárnyukat. Na igen, Tomi apukája hihetetlen hangerővel tudott hortyogni. Gardy nézte egy darabig Tomi apukáját, amint mély álomba merülve hortyog. 

Legalább az álomsípot jól használta ez a bolond tacskó – gondolta magában a dinó, majd újra Pablo felé fordult.

– Emlékszel még, hogy mit kértem? – kérdezte szigorú szemekkel.

– Hogy pontosan azt tegyem, amit mondasz. És ne csináljak semmi butaságot.

– Pontosan! És mondtam olyat, hogy egyél kolbászt a konyhában? Vagy mondtam olyat, hogy törd össze tányért? Először a virágcserepek, most meg a tányér… Olyan vagy, mint egy elefánt a porcelánboltban – dohogott Gardy.

– De, de… én egy tacskó vagyok – válaszolt csodálkozva Pablo.

– Ezt arra mondják, aki ügyetlen és összetör mindent maga körül. 

– Ne haragudj, Gardy! Elefánt vagyok. Akkor most nem segítesz? – suttogta lehajtott fejjel a kutyus. – Ígérem, hogy jó kutyus leszek és szót fogadok. Nemcsak ígérem, de be is tartom.

 – Ez szép ígéret volt, Pablo. No, nem bánom, segítek, ha tényleg be is tartod – enyhült meg a dinoszaurusz.

– Jaj, de jó! Olyan boldog vau-vagyok! – lelkendezett a tacskó.
– Az összetört tányérnak ugyan nem örülök, de az álomsíppal nagyon ügyes voltál. Na jól van, lássunk végre munkához.

Na, ki van ébren?

A dicséret hallatán a kutyus lelkesen csóválni kezdte a farkát és legszívesebben megölelte volna a dinót. Ám Pablo apró alkata, és a GardenDino hatalmas termete miatt erre csekélyke esély mutatkozott. Talán csak Gardy egyik lábát tudta volna átkarolni, ha kerge tacskó helyett egy hatalmas bernáthegyi bőrében születik. És persze az sem tudható, hogy mennyire kedvelik a dinók az ölelést. A különféle tudósok és őslénykutatók határozottan állítják, hogy a dinoszaurusz nem igazán ölelkezős fajta. 

Így hát Pablo beérte annyival, hogy hálás szemekkel nézett Gardyra. Azt a különleges nézését vette elő, amit családi étkezések alkalmával használt az asztal mellett, különféle finomságok reményében. Hatásos pillantás volt ez, mert rendkívül gyakran jutott így extra falatokhoz. Gardytól azonban nem számíthatott semmiféle kóstolóra. Egyrészt azért, mert az őslény az összetört cserép és tányér után nem volt adakozós kedvében, másrészt a dinoszauruszok még az ölelkezésnél is ritkábban étkeztek konyhaasztalnál.

– Most már tudjuk, hogy mindenki alszik a házban. Így nyugodtan rendbe hozhatjuk a dolgokat az teraszon – mondta Gardy. – Most már te is lejöhetsz hozzám az udvarra. És hozd magaddal az összetört tányért is.
– Már megyek is – csaholta a kutyus.

Pablo kiszalad a szobából és bement a konyhába az összetört tányérért. 

Most már semmi sem jöhet közbe – gondolta. A házban mindenki alszik, Gardy segít rendet rakni és a törött cserepeknek nyoma sem marad. Nagyobbat nem is tévedhetett volna! Mert olyan váratlan dolog történt, amire sem a tacskó, sem a dinó nem számított.

Pablo szájába vette az összetört tányér darabjait, és megfordult, hogy visszatérjen a kerti dinóhoz az udvarra. Ám ahogy kilépett a konyhából, hirtelen megtorpant. Tomi állt előtte, és álmos szemeit dörzsölgetve egyenesen őt nézte.