KERTI MESÉK: Gardy, a kert rejtélyes őrzője 4. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:

1. rész: https://gardendino.hu/gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

2. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

3. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje-3-resz/

Tomi szülei mélyen aludtak a hálószobában. Nem volt ebben semmi meglepő az éjszaka közepén, hiszen ilyenkor a jóravaló emberek aludni szoktak. Jobban is tették, hogy szenderegtek, mert így nem nézhettek ki az ablakon. Ha ugyanis kinéznek, azt látják, hogy egy kutya és egy dinoszaurusz tanácskozik a kertben. A szülők igencsak meghökkentek volna ezen a látványon, hiszen a világ minden őslénykutatója megesküszik rá, hogy nincs már élő dinó a Földön. Főleg nincs a kertben. És legfőképpen nincs olyan, amelyik egy tacskóval beszélget. 

Az álomsíp

Bármennyire hihetetlennek is tűnik a dolog, a valóság mégiscsak az volt, hogy a kertben Gardy és Pablo beszélgetett. Szerették volna mielőbb rendbe hozni a teraszt, ahol pár perccel korábban a kutyus összetörte a virágcserepeket. Mindez azért történt, mert a tacskó egy vén baglyot kergetett. Ez persze nem lehetett mentség a viselkedésére. Gardy, a kerti dínó azonban felébredt mély álmából, hogy segítsen neki. Bizony! A GardenDino mindig életre kel, ha valaki bajba kerül. Csupán arra kellett vigyázni, hogy az emberek ilyenkor ne vegyék észre, mert akkor azon nyomban visszazuhan mély álmába.

– Az lesz az első feladatod, hogy csendesen besettenkedsz a házba – mondta Gardy a tacskónak.

– Aha, besettenkedek.

– És utána megnézed csendesen a gazdikat. Biztosnak kell lennünk abban, hogy mindenki alszik és senki sem vesz észre.

– És ha valaki ébren van? – kérdezte Pablo

– Akkor csak megfújod az álomsípot, és azonnal elalszik – nyugtatta meg a dínó.
– Álomsípot? – csodálkozott a kutyus. Milyen álomsípot?
– Ezt itt! – mondta büszkén Gardy, és egy ragyogó, ezüst sípot varázsolt elő valahonnan. Pompás eszköz volt. Külsejét apró dínók díszítették és színezüst teste csak úgy szikrázott a holdfényben.
– Azta! Fújd meg, fújd meg! – lelkendezett az eb.
– Nem figyeltél, Pablo? Ha most megfújom, rögtön elalszol. De amikor nálad lesz, akkor ébren maradsz, mert a síp nincs hatással arra, aki megfújja.
– Ilyen szép sípot én még sosem… hmmppp… – nem tudta befejezni mondandóját, mert a kerti dínó egyszerűen beletette a sípot a szájába.

– Indulj, Pablo, nincs sok időnk – sürgette a tacskót. – És ne feledd, csak a feladatra koncentrál, ne csinálj semmi butaságot.

Mert a kolbásznak nem lehet ellenállni

A kutya fürgén szedte a lábait. Óvatosan elhaladt a kert közepén tátongó lyuk mellett, amit korábban ő maga ásott, majd meg sem állt a ház bejáratáig. Itt ügyesen bebújt a kutyaajtón és hangtalanul végighaladt az étkezőn a lépcső irányába. Már épp felszaladt volna az emeletre, amikor hirtelen kolbászillat csapta meg az orrát. Felemelte a fejét és beleszimatolt a levegőbe.
Igen! Ez egészen biztosan kolbász. 

Visszament a konyhába, ahol gyorsan megtalálta a szag forrását. Az asztalon egy dínómintás tányér árválkodott, benne pár karika kolbival és egy darab sajttal. Pablo rögtön felismerte, hogy ez Tomi tányérja.
– Micsoda hanyagság! Reggelre ez a kolbász biztosan kiszárad – győzködte magát. És hogy megmentse a jobb sorsra érdemes csemegét, rögtön a tettek és az asztal tetejére lépett. 

Ez a kutya egy szamár!

Óvatosan letette az álomsípot, és pár másodperc alatt eltüntette a finomságokat az asztalról. Na igen, telhetetlen bendője van egy tacskónak. Ahogy a tányér üres lett, jól láthatóvá vált a dínós díszítés a közepén. Erről eszébe jutott Gardy, és az intő szavai: “ne csinálj semmi butaságot!”

– Nem csináltam én semmi butaságot. Ez a Gardy olyan fontoskodó – gondolta Pablo és jóízűen megnyalta a száját. Azért a kolbász az kolbász. Újra szájába vette a sípot, visszaugrott a székre, majd onnan a földre. Ám ebben a pillanatban a farkával véletlenül meglökte a tányért. A tál az asztal szélére csúszott, majd ott billegett egy kicsit, mint aki nem tudja eldönteni, hogy merre menjen tovább. De végül mégis döntött, egyenesen a földre zuhant és azonnal kettétört.

A hangos csörömpölés még az udvaron is hallatszott. Gardy rögtön sejtette, hogy a tacskónak valami köze lehet hozzá.  

– Pedig mondtam neki… Direkt megmondtam neki, hogy ne csináljon semmi butaságot. Nem kutya ez, inkább egy nagy szamár – morogta magában a dínó.

Ki figyel az ablakban?

Pablo riadt szemekkel és remegő fülekkel vizsgálta az összetört tányér darabjait. Ebből megint baj lesz… A következő pillanatban már hallotta is fentről az ágy nyikorgását. Valaki felébredt és mély hangon különféle átkokat dünnyögött maga elé. Ez csak Tomi apukája lehet! A kutyus nem értette pontosan, hogy mit dörmög a gazdi, de határozottan szóba került a pokol, az ördög, a ménkű, és hogy egyetlen perc nyugalma sincs az embernek.

Ajaj! Ha Albert felkel (mert így hívták Tomi apukáját), biztosan meglátja Gardyt. A kutyus felrohant az emeletre a hálószobáig. Szerencsére az ajtó résnyire nyitva volt, így óvatosan bekukkantott rajta. Albert épp ekkor tápászkodott fel álmosan az ágyából. Mellette Klaudia békésen aludt (mert Tomi anyukáját pedig így hívták), úgy látszik őt nem ébresztette fel a nagy csörömpölés. De a szülőkön kívül másokat is látott a tacskó. Az ablakban jól látszott a messzi Hold, ahogy aggódva figyeli a történéseket. És látszódott még a GardenDino belógó feje is, aki olyan magas volt, hogy felért a hálószobáig. 

Ha a gazdi megfordul, azonnal észreveszi. És ha észreveszi, Gardy mély álomba zuhan. És ha a dínó álomba zuhan, nem lesz, aki segít megjavítani az összetört cserepeket a teraszon. És ha a cserepekt megtalálják reggel, akkor biztosan nagyon haragudni fognak rá. Valamit most azonnal tenni kell! 

Ha nem megy piszkavassal, próbáld inkább síppal!

Pablo megfújta az álomsípot. Csodák csodája, nem éles sípoló hang tört elő az ezüstös hangszerből, hanem lágy, dallamos muzsika. Madárcsicsergésre emlékeztetett. A melódia betöltötte a szobát, és minden pontosan úgy történt, ahogy Gardy megjósolta. Tomi apukája azonnal elaludt. Olyan hirtelen dőlt vissza az ágyba, mint akit fejbe kólintottak egy nagyobb méretű piszkavassal. Ám szerencsére nem volt sem kólintás, sem piszkavas, hanem az álomsíp hangja hatott ilyen csodásan.