KERTI MESÉK: Gardy, a kert rejtélyes őrzője 3. rész

Mielőtt belevágsz a mesébe, ne felejtsd el elolvasni az előzményeket:

1. rész: https://gardendino.hu/gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

2. rész: https://gardendino.hu/kerti-mesek-gardy-a-kert-rejtelyes-orzoje/

Pablo szomorúan feküdt a kutyaházban. Arra gondolt, hogy ő a legügyetlenebb tacskó az egész világon. Folyton valami kalamajkát csinál. Csak néhány nap telt el azóta, hogy hatalmas gödröt ásott az udvar közepén, amibe Tomi apukája véletlenül belelépett. Úgy is mondhatjuk, hogy a gazdi lyukra futott, és a gödörbe lépve magára löttyintette reggeli tejeskávéját. Az esemény nemcsak a gazdi ingjén hagyott foltot, de a kettőjük kapcsolatán is. Ezt még megúszta valahogy Pablo, de most összetörte a virágcserepeket a teraszon. 

Nem lehet ezen mit szépíteni. Ki fog kapni. Talán a gazdi beváltja az ígéretét és a szomszédnak ajándékozza. Pedig nem akart a szomszédba költözni, mert ott egy bajszos bácsi lakott fura kalapban, aki mindig a szép zöld pázsitról beszélt. Ott aztán biztosan nem áshatna gödröt és még jutalomfalatokat sem kapna.

Hahó, ki beszél?

A kertet borító komor éjszakánál talán csak a tacskó hangulata volt sötétebb. Reggel felfedezik a nagy rendetlenséget és lesz nemulass. 

– Miért kellett azt a bolond baglyot üldöznöm? – gondolta bánatosan. – Ha nem bosszant fel, nem történt volna semmi baj. Hugo a hibás! – vakkantotta.
– Nincs igazad, Pablo! Bizony te vagy a hibás – szólalt meg váratlanul egy mély, nyugodt, dörmögő hang. 

A tacskó meglepődve felkapta a fejét. Hopp! Mi az? Ki beszél? Körbenézett, de senkit sem látott. Előbújt a házából, és izgatottan szaglászott körbe-körbe. Kifinomult orra rengeteg illatot szimatolt, amelyek mindent elárultak neki. 

– Hmmm… Lássuk csak! Tomi csokit rejteget a párnája alatt. Sült kolbászt is szimatolok a konyha felől, amiből persze nem kaptam. Azt is érzem, hogy Tomi anyukája ma is valami fura vizet fújt magára. Parfümnek nevezik. Nem értem miért csinálja, hiszen nincs is szalonna szaga. Néha nagyon különösek a gazdik… Ezen kívül csak a szokásos szagokat érzem. Nincs itt senki más. De akkor ki beszélt az előbb? – Pablo továbbra sem értette a dolgot. 

– Gondolkozz csak! Te kergetted a baglyot, vagy a bagoly kergetett téged? – kérdezte újra a rejtélyes hang. Kedvesen, de határozottan beszélt és a kutyus érezte, hogy őszintén kell válaszolnia. Itt most nincs helye a füllentésnek. 

– Én… én kergettem őt – vallotta be végül Pablo. – De csak játszani akartam! 

– És tudta ezt a bagoly is? – dörögte a mély hang.

Pablo lehajtotta a fejét.

– Nem hiszem. Szerintem azt hitte, bántani akarom.

Ebben a pillanatban a kertben álló dinoszaurusz  megmozdult. Először csak a fejét ingatta jobbra-balra, mint aki egy hosszú álomból ébredt, majd a tacskó felé lépett. A Hold, aki egész idáig egy vastag felhő mögött rejtőzött, most ismét felbukkant.

– Nahát! Több van ebben a dínóban, mint gondoltam – dünnyögte magában, ahogy halvány sugarai megcsillantak az őslény fémvázán. – Ilyen csodát talán még a Jupiter sem látott. 

Gardy felébred

A holdvilágnál most már Pablo is tisztán látta, ahogy a kerti dínó feléje baktat. Egy élő, mozgó dinoszaurusz! Csodálatra méltó volt, ahogy hatalmas teste büszkén lépkedett a pázsiton. A fény megcsillant erős drótvázán, amit ezernyi piros gumilabda töltött meg. Egyenesen a tacskó felé tartott.

– Te… te tudsz mozogni? – hebegte a kutyus, és hátrált egy lépést.

A dinoszaurusz kedvesen bólintott.

– Igen, Pablo! Nemcsak mozogni tudok, de beszélni is, amikor felébredek. Gardy vagyok, a GardenDinó. Mindig felkelek mély álmomból, amikor valakinek segíteni kell. És most nagy szükség van a segítségemre, nem igaz?

Pablo hitetlenkedve csóválta a farkát, és le sem tudta venni a szemét a hatalmas lényről. 

– De hogyan tudsz segíteni? A cserepek összetörtek, a virágok szétszóródtak. Reggel felfedezik, hogy mit csináltam. Tomi csalódott lesz, és az apukája a szomszédnak ajándékoz – csaholta panaszosan a tacskó.

Gardy közelebb lépett, és lehajolt Pablóhoz.

– A legfontosabb, hogy beismerted, amit tettél. Mert ami történt, az nem a bagoly hibája volt, hanem a tiéd. Ha elszaladsz a felelősség elől, soha nem tanulsz a hibákból.

A kutyus szégyenkezve lehajtotta a fejét.

– Igazad van. Szeleburdi voltam, és én okoztam a bajt.

– Ez már derék beszéd! – bólintott Gardy. – Őszinte voltál és elismerted, hogy te voltál a bajkeverő. Ezért most szívesen segítek neked. És ne aggódj, sosem ajándékoznának a szomszédnak, hiszen nagyon szeretnek téged. De épp ezért kell neked is jól viselkedned.
– Jujj, de jó! Köszönöm, Gardy! Akkor lehet, hogy észre sem veszik, hogy milyen rendetlenséget csináltam a teraszon. 

– Nem fogják észrevenni. De ahhoz azt kell tenned pontosan, amit kérek tőled.

– Jól vaú-van, jól van, mindent megcsinálok! – vakkantott boldogan Pablo és örömében a fűben bukfencezett..

Senki sem láthat meg

A GardenDinot boldogsággal töltötte el, hogy a kutyus ilyen őszinte és lelkes. Egy percig csendben figyelte, ahogy a tacskó boldogan hempereg a fűben. Bátor és jószívű kutya ez a Pablo, csak ne lenne ilyen hebehurgya.
– Jól van, most már ideje munkához látunk. 

– Máris, máris! – a kutyus felült és a fejét kicsit oldalra billentve figyelt Gardyra. – Bízhatsz bennem, csak mondd meg, hogy mi a dolgom.

Gardy egészen közel hajolt a tacskóhoz és mélyen a szemébe nézett. Látszott rajta, hogy komoly mondandója van. 

– Jól figyelj rám, Pablo, mert ez nagyon fontos! Mondtam neked, hogy amikor valaki bajba kerül, akkor felébredek és segítek, ahogy csak tudok. Ám van egy szabály, amire figyelnünk kell. Soha nem láthatnak meg az emberek, amikor ébren vagyok.

Ez bizony így volt, amióta világ a világ. A GardenDino-k rejtőzködtek az emberek elől. Idejük nagy részében mély álomba merültek és mozdulatlan kerti dísznek álcázták magukat. Ezért még soha egyetlen nő, férfi vagy gyermek sem látta őket életre kelni.
Pablo ámulattal hallgatta Gardyt. 

– És ha véletlenül mégis meglátnak? Mi lesz, ha Tomi vagy a szülei észrevesznek, amikor ébren vagy? – kérdezte kíváncsian.
– Nem szabad meglátniuk! Jegyezd meg jól, hogy sosem vehetnek észre. Mert ha mégis meglátnak, miközben ébren vagyok, azonnal mély álomba merülök és három napig fel sem ébredek. De ami még rosszabb, hogy hosszú időre elvesztem a varázserőmet is.

A titkos feladat

– Hűha, neked varázserőd is van? – Pablo izgalmában olyan gyorsan csóválta a farkát, amilyen sebesen egy autó ablaktörlője mozog szakadó esőben. – Milyen varázserő? Tudsz nekem most egy csontot varázsolni? – reménykedett a tacskó, és szinte máris a szájában érzett egy hatalmas velőscsontot.

– Majd később mesélek a varázserőmről, Pablo. Most a virágokat kell rendbe rakni a teraszon. De előtte biztosnak kell lennünk benne, hogy senki sem lát meg.
– Igen, biztosnak kell lennünk benne, hogy senki nem lát meg – ismételte meg a kutyus. Majd lekonyult a füle és elhallgatott, mert nem tudta, hogyan lehetnek ebben biztosak. 

A dínó viszont pontosan tudta, hogy mit kell tenniük, és ehhez szüksége volt a tacskó segítségére.  Egy izgalmas és szupertitkos feladat várt Pablora.